Szerelem

Tudod félve ültem be melléd tegnap este az autóba. A legkisebb szemrebbenésed is elárult volna. Azt nem vártam, hogy azonnal szenvedélyesen magadhoz szorítsál, tudom, hogy az nem az igazi éned lenne. Te irányítasz, és ezt nem engeded a kezedből, én meg szelíden símulok a kezed alá, amíg vadmacskává nem változtatsz. Értékelem, hogy kiszorítottad az időt rám, de még jobban értékelném, ha ez gyakrabban lenne. Igen, tudom megígérted most rajtam áll, hogy rendbe jövök, és utána vége a szünetnek....Meg az évnek is. Jól mondtad, ez nagyon hosszú szünet volt, rengeteget veszekedtem veled magamban, és kínlódtam, kételkedtem.

De most amikor a szemedbe néztem, akkor olyat láttam benne, amiben hinni tudok, hinni akarok.Éreztem, hogy komolyan aggódsz értem, és éreztem, hogy nem illendőségből vagy velem. Azért feltettem a kérdéseimet, és meg kell mondjam, hogy tetszett ahogy néha bután néztél rám, hogy most ez miért kérdés.... Drágám! Neked nem töltöm ki a gondolataidat, nem velem fekszel, és nem velem kelsz, ezért is mondtam, hogy ketten nem ugyanúgy állunk hozzá ehhez a kapcsolathoz. Ami addig nem zavar, amíg én kellek neked, ha ha pedig ez nem így lesz,azt azonnal megérzem, mert túlságosan közel vagy a lelkemhez, érzem a gondolataidat, árad a szemedből, ki sem kell mondanod....

Olyan édes volt a csókod, hogy legszívesebben ezt ízlelgetném egész nap. Tudod hányszor vágytam erre?  Amikor leteszed a szemüvegedet, és végre közelről a szemedbe nézek, akkor minden erőm elhagy, legszívesebben beléd olvadnék, hogy állandóan érezzelek. A kezemet ahogy fogtad, éreztem, hogy lassan viszatér belém az energia, feltöltöttél, mint egy lemerült elemet.

Nem vagyok zsarnok, és nem akarlak, nem tudlak kisajátítani, igazán kevéssel beérem, nem vagyok nagy igényű. De értsd meg, hogy szükségem van ezekre a lopott órákra.....mit órákra......néhány perc jut nekem, már elég régóta. Nekem kell, hogy egy nap ne úgy múljon el, hogy valami apróságot ne tudnék rólad, nekem szenvedés a hét vége, ha előtte legalább telefonon nem hallom a hangod.

Nem azért kutatok utánad a hírekben, mert baromi kíváncsi a természetem, hanem mert minden kép, amit felfedezek, a nevedet ha látom leírva, egy kicsit közelebb visz hozzád, és jó érzésel tölt el. Szükségem van nemcsak a fizikai, de a lelki közelségedre is. Ha már nincsen bizalmad, és nem avatsz be a dolgaidba, akkor megszűnt valami, amit nagyon nem szeretnék.