Kicsit lazítottam. Egy régi kedves hely, sok-sok kedves emlék, és újra mindenki ott volt. Érdekes, hogy mégis minden más volt. Kicsit pezsgőbe áztattuk az estéket, hajnalig beszélgettünk. Hát ez is jól esett. Összeszokott baráti társaság. Rengeteget nevettünk, és igazából erre volt a legjobban szükségem. Ami nem volt annyira pozitív, hogy rengeteget ettünk is. Próbáltam magam visszafogni, több, kevesebb sikerrel, de akkor is halál volt a májra, meg a pocakra. Most akkor koplalhatok!!
Rómeó és erkély jelenet is volt, sírtam már kínomban.
Elvittem magammal a tanulnivalómat, de annyira eszembe sem jutott, hogy még a kocsiból sem vittem fel. Mondanom sem kell, hogy tegnap idegbeteg voltam egész nap, mert napközben nem tudtam belenézni sem. Este fél 7-kor viszont vizsga. Kicsit bent maradtam, és kivártam amíg eleredt az eső..... A suliban fél órás várakozás után megtudtuk, hogy a tanárnak halvány fingja sem volt arról, hogy neki vizsgáztatni kellene. Felháborító, hogy felnőtt emberekkel mit meg nem mernek tenni. Van aki súlyos százezreket fizet ezért az iskoláért, van aki vidékről jár be, van akinek a gyereket kell nagy nehézséggel elhelyeznie. Nagyon dühös voltam. Hazafelé szarrá áztam, mert nem volt ernyőm. A Kedvesem az sms-emre annyit bírt válaszolni, hogy tárgyalok..... Baromira gyilkos hangulatban voltam.
Szerencsémre a kislányommal összefutottam, aki rendbe tette a lelkemet. Hazajött velem, angoloztunk majdnem éjfélig, mert ma meg abból vizsgázok. Holnap meg biztosítástan..... Brrrrrrrrrrrrrrr