Milyen érdekes, hogy még híre sincsen a jó időnek, mégis az ember belülről érzi, a zsigereiben, hogy elkezdődik az újjászületés. A bolond gólyák is kezdenek haza jönni, már ketten is ide értek. A még bolondabb emberek meg azon vitatkoznak, hogy melyikük falujába érkezett először meg a saját madaruk! Hihetetlen!

Tegnap reggel is amikor befelé villamosoztam a melóhelyre, a kis tó partján megláttam az első kócsagot. Isten tudja, hol töltötte a telet, amikor a tóvá duzzasztott patak vize be volt fagyva.

Szóval minden a tavaszról, az új életről szól.

Mégis szép, hogy ez legalább állandó ez akkor is bekövetkezik, ha valaki elmúlik, ha beteg, ha szomorú, ha nincs ideje erre figyelni. A természet felelős teszi a dolgát, az idő kereke forog.

Az ember meg öregszik, beteges lesz, lassan minden olyan rossz dolog, ami eddig másokkal történt meg, az  a saját életünkben köszön vissza.

Azt hiszem ez is legalább annyira törvényszerű.

Hiszek benne, hogy ha nagyon akarok valamit, azt be tudom vonzani. Ha ez nem sikerül, akkor annak olyan oka van, ami az én hasznomra szolgál, valami, vagy valaki nem engedi, hogy megvalósulhasson, és ha elhiszem, hogy ez nekem jó, akkor több erőm lesz tovább lépni.

Minden rosszban meg lehet találni a jó oldalt. Eddig ebben az évben kevés jó dolog történt, és félek, hogy még ennek nincsen vége.

Talán két évvel ez előtt csak haladékot kaptam a sorstól, amikor a megszűnőben lévő munkahelyemről eljöttem, és sikerült bekerülnöm egy egészen más környezetbe. Azt hiszem ez csak átmenet volt, és most kell csak igazán öszeszednem magam, mert várnak még rám megpróbáltatások. Csak úgy, mint a magán életemben, a családomban....

Érzem, ezt is ugyanúgy érzem, mint azt, hogy el fog jönni a tavasz. Ez is be fog következni....